1. <tejelő állatot> teje leadására késztet úgy, hogy a tőgyből a tejet kézzel kinyomkodja, ill. fejőgéppel szívatja. tehenet fej. | (t. n.) tud fejni. | <tejet> így kivon. sajtárba feji a tejet.

2. ▸ fej valakit, valamit

[?fgr ]

1. ember, állat testének (az agyvelőt,) a szájnyílást és a legfőbb érzékszerveket magában foglaló legfelső, ill. elülső része. | <kif-ekben átv is .> ▸ valakinek a fejéhez vág ver valamit ▸ fejére esett ejtették ▸ valakinek a fejére koppint üt ▸ fejet hajt ▸ fogja a fejét ▸ lógatja a fejét ▸ ha a feje tetejére áll is ▸ véres fejjel ▸ fejtől-lábtól ▸ fel a fejjel! ▸ csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! ▸ egyszer majd a fejed hagyod el! ▸ olyan a feje, mint a dézsa | egy fej hosszát kitevő távolság. két fejjel győz. | ▸ fej fej mellett

2. agy, ész, értelem. világos fej; ▸ elveszti a fejét ▸ a saját fejével gondolkodik | gondolkodás, emlékezet. fejben számol; fejből tud valamit.

3. <az egész ember jelképeként.> szegény feje!; bajt idéz valakinek a fejére; ▸ a fejére nő valakinek ▸ beszél valakinek a fejével | ▸ valamilyen fejjel szerelmes fejjel; vén fejjel; ▸ bolond fejjel | biz (valamiről ismert) ember, kül. férfi. jó fej.

4. <az egyén életének jelképeként.> a fejével lakol; ▸ a fejemet teszem rá

5. műv emberi fejet ábrázoló alkotás. fejet mintáz. | érmén a fej oldala. ▸ fej vagy írás!

6. vál vmely közösség vezetője, irányítója. az ország feje.

7. ▸ a kéz, a láb feje | harisnyának, lábbelinek a lábfejet borító része.

8. némely növény termése v. fogyasztásra való gömbölyded része. a búza, a káposzta feje. | (jelzőként) <bizonyos számú> ilyen fejből álló. két fej hagyma.

9. tárgynak, eszköznek kidomborodó, kiszélesedő (elülső v. felső) része. a szeg, a kalapács feje. | ▸ az ágy feje

10. nyomda | nyomtatott lap, ill. tükör felső része. | folyóirat, újság stb. címfelirata, táblázat rovatcíme. ▸ azt se tudja, hol áll a feje ▸ fő a feje ▸ jól megveti a feje alját ▸ fején találja a szöget ▸ bekötik a fejét ▸ felüti a fejét valami ▸ megmossa valakinek a fejét ▸ ráadja a fejét valamire ▸ fejjel megy a falnak

[ fgr ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <megszorításként, annak kif-ére, hogy az állítás a kiemelt szóval jelölt személyen, dolgon stb. kívül másra nem vonatkozik.> csak őt szereti. | <annak kif-ére, hogy még sok mindenről szó lehetne, de a beszélő mást nem említ.> már csak ezért is szép volt. | (ksz-szerűen is ) <az előző m tartalmát megszorító m bevezetésére.> jó, csak kevés.

2. <annak kif-ére, ill. nyomósítására, hogy a szóban forgó dolog viszonylag kevés v. kisebb értékű.> csak egy hétre jön. | ▸ csak úgy éppen nem érdekel, csak úgy megkérdezem ...

3. <annak kif-ére, hogy a kiemelt dolgot, körülményt vmely szempontból nem tartjuk kielégítőnek.> csak egyedül jött?

4. <a cselekvés folyamatosságának, ill. folytonos ismétlődésének kif-ére, nyomósítására.> csak ment, ment ...

5. <érzelmileg színezett értékelés nyomósítására.> ő már csak ért hozzá!; ▸ csak úgy, csak úgy özönlött a nép. | (msz-szerűen) nép biz <érzelmileg színezett fokozásban, a következményre utalva, de nem fejtve ki.> úgy jóllakott, hogy csak (no)!

6. <általánosítást v. fokozást, túlzást kifejező von névm, von hsz nyomósítására.> nem felejti, amíg csak él.

7. (ksz-szerűen is ) <állítás v. tagadás nyomósítására.> csak olyan ez is, mint a többi; ▸ csak azért is

8. <annak kif-ére, hogy erősen hiszünk vmely föltevés valószínűségében, ill. szükségszerűnek tartunk valamit.> ennyi már csak elég lesz! | <reménykedést kifejező bizonytalan állításban v. kitérő válaszként.> majd csak lesz valahogy! | biz <hasonló m-ban, gyak. méltatlankodás v. sértődöttség kif-ére.> annyi esze már csak lehetne!

9. ▸ mintha csak

10. <váratlanság, meglepődés érzékeltetésére>. egyszer csak nyílt az ajtó ...

11. biz <határozatlanul föltett kérdés színezésére.> hogy is mondtad csak?

12. <felszólítás, biztatás, bátorítás kif-ére.> csak rajta! | biz < (közönyös) beleegyezést tartalmazó válaszban.> (hát) csak csinálja! | <fenyegetésben.> no várj csak!

13. <óhajtás kif-ére.> jaj, csak baja ne essen! | (ksz-szerűen is ) <feltételes értelmű m-ban, a vele kapcs. közlés valószínűségének kiemelésére.> lettél volna csak a helyemben!

14. (msz-szerűen) <dacos, kitérő feleletként.> [miért nem jó ez neked?] csak!

[?]

1. < (idő)határozói mellékm kötőszavaként:> ahogy(an), amint, amikor. egy hétre rá, hogy megjött, ment is vissza.

2. <kérdő alakú ált névm-sal:> ahogy(an). megcsinálták, ki hogy tudta.

1. <állítm nélküli válaszban, kérdő alakú htl névm-sal v. hsz-val, annak kif-ére, hogy a mód, ill. a körülmények esetenként változnak.> [jól megy a munka? ] mikor hogy!

2. ▸ hogy, hogy nem hogy, hogy nem, elveszett.